Ünnepelünk!
Születésnap van! Nem is akármilyen.
Intézményünk, az Élim Evangélikus Szeretetotthon éppen 100 esztendővel ezelőtt, 1920. május 1-én kezdte meg működését. Nagyszabású ünnepséggel készültünk erre a napra, mely sajnos a veszélyhelyzetre való tekintettel nem valósulhat most meg. De!!!!! Bepótoljuk!
Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk, rajzpályázatot hirdettünk ellátottjaink körében Élim 100 éves címmel, amit nagy lelkesedéssel fogadtak. A pályázat lezárult, a pályamunkák beérkeztek és megtörtént a zsűrizés is. A Támogatott Lakhatás és a bentlakás gondozottjai is leadták rajzaikat, melyek egytől egyig elnyerték tetszésünket. Nem is nagyon lehetett sorrendet felállítani, így mind a két telephelyen 1 első helyezettet díjaztunk, a többiek pedig kivétel nélkül 2. helyen végeztek, csakis a dobogó legfelső fokain.
Ez idő tájt már a vendégek fogadására készülnénk a szépen feldíszített előkertben, ünneplő ruhában, nagy gombóccal a torkunkban, hogy vajon mindent sikerült e úgy előkészíteni, hogy az mindenki tetszését elnyerje.
Kiállítást szerveztünk a kápolnában, az ellátottak ünnepi műsorral készültek, elkészítettük az ajándékokat, halomban sorakoznak az ünnepség alkalmából kiadatott könyv példányai, amit ezen a napon mutattunk volna be a nagyközönségnek.
De a jó Isten máshogy tervezett. Nem is gondoltuk egy évvel ezelőtt, hogy mindennel elkészülünk egy ilyen nagyszabású rendezvényre. Ezt a kételkedést foszlatta köddé a 2020. év Bibliaolvasó útmutató éves igéje is:
„Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” – Márk 9,24
Ha a mennyei Atya 100 esztendőn keresztül megtartotta ezt az oázist, hogyne teremtené meg a lehetőségét a méltó megünneplésének is.
Hisszük, hogy nemsokára találkozunk!
Túrmezei Erzsébet 50 évvel ezelőtt írt soraival kívánunk mindenkinek kitartást, jó egészséget a mihamarabbi viszontlátás reményében:
„Aszályos esztendők
jöhetnek, járhatnak,
a te forrásaid
el nem apadhatnak.
Ne is apadjanak,
bőven buzogjanak:
hiszen ott fakadnak
mind a kereszt alatt!
Hatalmas kezével
őrizzen, segítsen,
Élim, kedves Élim,
áldjon meg az Isten!”
(Túrmezei Erzsébet: Születésnapi levél, 1970)
