Az Élim Evangélikus Szeretetotthon Sztehlo Gábor Támogatott Lakhatás és a Nappali Ellátás ellátottjai újabb kiránduláson vettek részt Vaján. A tájház, és a Vay Ádám Múzeum látogatása során, visszaemlékeztünk a történelmi időkre. A fiatalok a tájház láttán, elmeséltek a nagyszülők életét a kicsiny portákon. A Múzeum gyönyörű berendezései, festményei, mindenkit elbűvöltek. A múzeum dolgozói meglepetésként palacsintát sütöttek nekünk, és kis ajándékot kaptak fiataljaink. Természetesen a Kastély parkjában előkerültek a piknikes kosarak is.
Gyönyörű napsütés, madárcsicsergés, és egy 300 éves platánfa árnyéka tette mindezt varázslatossá. Köszönet Molnár Sándor igazgató Úrnak és kollegáinak a kellemes, és információban gazdag napért. Vaja Magyarország észak-keleti részén, a Nyírségben fekvőtelepülés. A város Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye, mátészalkai kistérségéhez tartozik. 1347-ben került Szabolcs vármegyéhez, Zsigmond király rendelkezése alapján. A Vay család,- mint a település elsőszámú urai - ősi birtokán épült a kastély. A család a legrégebbi megyei nemességhez tartozott, és már a XIII. századtól jelentős szerepet játszott az ország életében. A reneszánsz kastélyban 1964-ben alapított múzeumot Molnár Mátyás. Fia Molnár Sándor, a Magyar Nemzeti Múzeum Vay Ádám Gyűjteményének intézményvezetője a mai napig gondozza, és szívén viseli apja örökségét. A Tájház Vaja főutcáján található, amelyet 1980-ban nyitottak meg. A XIX. század derekáról való náddal fedett, szoba-konyhás kis parasztház, a népi építészet utolsó helyi emléke. A háromhelyiséges földpadlós épület utca felőli része volt az első szoba, a nagyház közepén a két részre osztott pitvar, hátul pedig az alsó ház helyezkedett el. A Tájház épületében felfedezhetők a korabeli berendezési, felszerelési tárgyak; így a falitükör, a rózsás tányérok, a csikóspór, a búbos kemence, a tornyos szekrény, kredenc, a komaszilke, a karosláda, a szövőszék, a komód, és a stelázsi is.
