November 12-e a Szociális munka napja, melyet az Élim Evangélikus Szeretetotthonban idén november 11-én, hétfőn ünnepeltünk. Az alkalom intézményvezető asszony köszöntőjével és gondolataival kezdődött, melyben kihangsúlyozta, hogy szociális szakemberként sokszor előtérbe kell helyezzük a ránk bízottakat saját magunk és problémáink helyett. A segítő hivatás elköteleződés, egész életen át tart és az ellátottak köszönete, elégedettsége többet ér bármilyen juttatásnál. Köszönjük ezúton is a pozitív visszajelzéseket, az elismerő szavakat, a bíztatást. Hagyomány már, hogy ehhez a naphoz kötjük a jubiláló munkatársak köszöntését is, akik közül idén 4-en vehettek át 5, illetve 10 éves munkájukért az ellátottak keze munkáját dícsérő üvegfestett képet. Köszönjük kitartásukat, hűségüket.
A délelőtt munkatársi csendesnappal folytatódott intézményünk kápolnájában, melyre mindenkit szeretettel hívtunk és vártunk. Kovács Erzsébet intézményi lelkész asszony szolgált áhítattal Lukács evangéliuma alapján. Mária és Márta történetén keresztül világított rá, hogy a segítést sem lehet töltekezés nélkül biztosítani, fontos a segítő számára, hogy lelkileg kiegyensúlyozott legyen, és tudjon kihez fordulni. Kiemelte, hogy vegyük észre, kinek mikor van szüksége egy kis feltöltődésre, és segítsük őt ebben. A közös éneklés és imádság adta meg az áhítat keretét. Ezt követően Luther Márton életéről, munkásságáról, az evangélikus egyház születéséről és a Magyarországi Evangélikus Egyházról, mint az Élim Evangélikus Szeretetotthon fenntartójáról hallhattunk előadást.
A közös ebédet és meglepetés süteményt követően minden munkavállaló átvehette az intézmény ajándékát megfeszített munkájáért, az ellátottak iránti elkötelezettségéért.
Kívánunk sok örömet, kitartást minden szociális területen dolgozónak az Evangélikus Énekeskönyv 328-as énekének soraival, melyből látszik, hogy a nehézségek ellenére áldott feladat, amit nap mint nap végeznek!
„Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van,
Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.
…
Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul:
Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull.
Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.”
